Kétkedő Tamások

1.0*** 2011 HÚSVÉT ***https://husvet.cafeblog.huElkéstemhttps://husvet.cafeblog.hu/author/elkestem/Kétkedő Tamások<img style="width: 214px; height: 169px;" src="https://husvet.cafeblog.hu/files/1003.jpg" class="blogkep" align="left"> Kétkedő Tamások „Boldogok, akik nem látnak és hisznek!” (János evangéliuma 20:29) A mai ember megünnepli húsvétot – a maga módján. A kétnapos ünnepet hosszú hétvégének tekinti. Tekintettel az ünnep jellegére, többet megenged magának ételből és italból, valamint szórakozásból. Minden külsőség megvan a húsvét megünneplésére – csupán egy csekélység hiányzik: a feltámadott Megváltóban való hit. Ez azt jelenti, hogy a modern ember húsvétjának a szíve hiányzik. Igy könnyen megérthetjük, mi a húsvét a mai ember számára – fából vaskarika. Ugyanis nincs igazi húsvét a feltámadás boldog elfogadasa, hite nélkül. A mai ember sok mindent elfogadhat a keresztény tanításból. Nem nehéz hinni Krisztus születésében, megváltói működésében, sőt még kereszthalálában sem. De egyet nem tud elfogadni sok mai ember: Krisztus feltámadását, és ezzel együtt a testünk feltámadását. Ebből látszik, hogy Tamás mennyire a modern ember képviselője. Amikor a tanítványok újságolták neki, hogy látták a feltámadott mestert, ő szomorúan ingatta a fejét és mondta: Nem hiszem, hacsak magam meg nem tapasztalom. Miért nehéz elfogadni a feltámadást? Mindenekelőtt azért, mert ellene mond az egyetemes emberi tapasztalatnak. Annak, hogy a halálból nincs visszaút. Aki meghalt, az végleg elment: kiesett a tér, idő, a tárgyak és a személyek világából. A halálban a test alkotóelemeire bomlik, és ezt a bomlási folyamatot nem lehet megállítani, megfordítani. Az emberi megértés és értelem ezen a tapasztalaton nevelődött. Ami ennek ellene mondana, azt nem hajlandó elfogadni. Tamásénak, és a mi kétkedésünknek ez az legmélyebb oka. A másik ok a kétkedésre az, hogy Tamás, és mi is személyesen akarunk meggyőződni a feltámadott Krisztus valóságáról. Itt nem segít az, hogy mások tapasztalták, vagy hitték, meggyőződtek vagy meggyőzettek. Ennél a pontnál senkiben nem tudunk bízni, csak magunkban. A csoda az, hogy Krisztus megérti ezt, és ezért az egy hitetlen tanítványért visszajön, neki megjelenik, hogy az személyesen győződjön meg a feltamadás tényéről és valóságáról. Mikor Tamás ujjait Krisztus sebeibe helyezi, ismeri föl a kereszten meghalt Mesterben a feltámadott Krisztust s legyőzve kiált föl: ,,Én Uram és én Istenem!” Ekkor Jézus valami fontosat mond – és ezt már nekünk mondja, és minden kétkedőnek: ,,Boldogok, akik nem látnak és hisznek”. Mit jelent ez? Talán valami vak hitet, vagy tapasztalattal, értelemmel szembehelyezkedő magatartást, vagy valami elkeseredett pontot, amely azt mondja: hiszem, mert abszurd, vagy annak ellénere, hogy abszurd? Nem erről van szó. Krisztus itt a megismerésnek egy másik lehetőségét, útját és módszerét ajánlja figyelmünkbe. Tamás útja ez volt: hitetlenségből tapasztalás réven a hithez érkezett el. Az, amit Krisztus ajánl ez: hit révén tapasztalásra lehet jutni, amely a hitet alátámasztja. Aki hisz a feltámadott Krisztusban, az meg fogja tapasztalni az ő valóságát, uralmának hatalmát és vezetésének erejét. Ez a hit azonban nem valamilyen vékony filozófiai álláspont elfogadása, hanem gyermeki bizodalom Krisztusban: az életünknek erre a hitre való alapozása. A hit tehát egzisztenciális döntés, nem pedig vallásfilozófia. Csak az, aki ezzel a ,,veled állok vagy bukom” magatartással közelit Krisztushoz, az fogja megtapasztalni – ma is – az ő valóságát, feltámadott életének erejét és uraságát. Az ilyen ember megérti, hogy emberi értelmünk véleménye nem a végső szó élet és halál kérdésében. Megérti, hogy Isten teremtő ereje nagyobb, mint a halál romboló ereje. Megérti, hogy Isten, aki egyszer a semmiből teremtett minket, képes arra, hogy újrateremtsen egy marék hamuból, vagy éppen a semmiből, aszerint a minta szerint, ami Istenben él minden egyes emberről. Hogy ezt Isten megteheti, arra pecsét és bizonyíték Krisztus feltámasztása, aki meghalt és íme örökkön élő! Csak a húsvéti hittel rendelkező ember lehet igazán boldog. Miért? Mert csak az ilyen ember számára oldódott meg a halál rejtélye és vettetett el a halál megolvasztó félelme szívéből, és ezzel lehetősége nyílt egy félelemmentes, teljes és boldog emberi élet élésére. A húsvéti hit a feltámadott Krisztusban a legfontosabb kulcsa a boldog életnek! dr. Pungur Józsefrich