Húsvétról másképp

1.0*** 2011 HÚSVÉT ***https://husvet.cafeblog.huElkéstemhttps://husvet.cafeblog.hu/author/elkestem/Húsvétról másképp <DIV style="TEXT-ALIGN: center"><IMG class=blogkep style="WIDTH: 460px; HEIGHT: 53px" src="https://husvet.cafeblog.hu/files/evh1.gif"> </DIV> Húsvétról másképp <CENTER><IMG class=blogkep src="https://husvet.cafeblog.hu/files/gyOInyOIrUUharang.gif" align=right></CENTER> Szokások, népszokások A Húsvét ünnepe igen sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezésével, az élet megújulásával és a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. Ennek oka elsősorban az ünnepi szakaszok időbeni egybeesése. E népszokások nagyrészt nem épültek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. Ugyanakkor azonban az idő tagolása, az ünnep által kijelölt hosszú szakasz, amely farsangtól pünkösdig tart, számos olyan népszokást is tartalmaz, amely ötvözi a keresztény vallás elemeit az ősi természetvallások elemeivel. Ezt az ünnepsort ezért legjobban a keresztény naptár segítségével tudjuk áttekinteni. A tél vége, a tavasz megérkezése már az ókori Rómában is nagy ünnepek kezdetét jelentette. A bacchanália, amely Bacchusról, a mulatság és a bor istenéről kapta a nevét, a féktelen öröm ünnepe volt. A farsangi időszak mulatságai és népszokásai a tél legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Európa-szerte igen elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése, vagy vízbe fojtása. Nálunk egyes vidékeken a báb neve kisze, kice, s virágvasárnapi szokásainkat gazdagítja. Farsang utolsó három napja - farsang farka - a fékevesztett öröm és mulatság ideje volt. Ennek oka nem utolsósorban a rákövetkező hosszú böjt, az önmegtartóztatás ideje. E két szakasz találkozásának jellegzetes népi játéka Konc vajda és Cibere vajda, a farsang és a böjt tréfás háborúsága volt. E húshagyó keddi, vagyis farsang utolsó napján játszott szokás szereplői szalmabábok voltak, s a legyőzött Cibere vajdát, a farsang megszemélyesítőjét énekszó kíséretében végigvitték a falun, majd a bábot elégették, vagy vízbe vetették, vagy keresztüldobták a templom kerítésén, hogy elkergessék a betegséget, az éhséget. Farsangi vénlánycsúfoló népszokás a tuskóhúzás, amely elsősorban a Dunántúlon, Kelet-Magyarországon és Erdélyben terjedt el. A lánynak öltözött legények arcukat bekormozva tuskót húztak a pártában maradt lányok háza elé. A húshagyókedd Franciaországban és az Egyesült Államokban a legvidámabb farsangi jelmezes felvonulások ideje. Angliában a neve pancake-day, vagyis palacsintanap, s finom ételeket, süteményeket készítenek. Ez a nap is mozgó ünnep, s a Húsvét napjától függ, mikorra esik. Őse a római fornacalia, a kemencenap, valószínűleg innen ered a sok finom sütemény készítésének szokása. A böjt alatt régen főleg kenyeret, száraz növényi eledeleket ettek, bár az egyház számos engedményt tett. A hosszantartó böjti időszakot kisebb ünnepek tagolják. A magyar néphagyományban a közbeeső vasárnapoknak nevük volt: a másodiké guzsalyvasárnap, az ötödik a feketevasárnap, a hatodik virágvasárnap. Virágvasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. Angolul Palm Sunday a neve, utalva Jézus Jeruzsálemi bevonulásakor lengetett pálmaágakra. A magyar népszokások ezen a napon a termékenységgel, a tavasz érkezésével állnak kapcsolatban, de mindegyik utal a pálmák vasárnapjának növényközpontú ünnepére. A zöldág-hordás, más néven villőzés is a termékenységet segítő eljárás. A zöld ággal, amely a virágzó élet jelképe, megütögetik a fiatal lányokat, menyecskéket. A barkaszentelés a keresztény és a "pogány" szokások és hiedelmek ötvöződéséről tanúskodik. A virágvasárnapot megelőző szombaton sok helyütt a gyerekek az erdőbe mennek barkát gyűjteni, néhol a fiúk süveggel feldíszítve, a lányok koszorúban. A barkát virágvasárnap a templomokban megszenteltetik. A szentelt barkának bajelhárító szerepet tulajdonítanak. A moldvai csángók fűzfa sípot fújnak, habajgatnak, s ezzel a tavaszt költögetik. A zajkeltő szokások célja a rossz szellemek elűzése, ezért sok helyen zajos határkerülést tartottak. A nagyhét napjainak ünnepi szokásai a bibliai történet rendjét követik. Nagycsütörtök, vagy más néven zöldcsütörtök napjának egyházi eseményeiről már szóltunk. A Rómába ment harangokat sokfelé a fiúk kerepelőkkel helyettesítették. Az étrendbe erre a napra valamilyen zöldfélét, parajt, salátát, vagy metélőhagymát iktattak. Egyes vidékeken az asszonyok nagycsütörtök este a falu szélén álló Kálvária-dombra mentek, s ott virrasztottak. A Pilátus-égetés, vagy verés is nagycsütörtöki szokás volt, amely egy Pilátust jelképező bábu elégetéséből, vagy megveréséből állt. Nagypénteken, Krisztus kereszthalálának napján a víz mágikus ereje kap fontos szerepet. Az ismert mondóka: "Nagypénteken mossa holló a fiát, ez a világ kígyót, békát rám kiált" e szokásokhoz kapcsolódik. A rituális mosakodás bajelhárító tulajdonsága érvényesül a hajnali mosakodásban ott is, ahol csak fiatal lányok végezték a következő vers kíséretében: <IMG class=blogkep src="https://husvet.cafeblog.hu/files/tojivirOeggal.gif" align=right> "Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!" Az eljáráshoz friss folyóvíz szükséges, ezért a lányok már kora hajnalban a patakra mentek. Ehhez a naphoz jellegzetes ételek is kapcsolódnak. Hagyományos étel a korpából készült savanyú leves, esetleg a tojás. Csanád német asszonyai nagypénteki kenyeret sütöttek, amelyet vagy megőriztek a következő nagypéntekig, vagy odaadták az első koldusnak. Úgy tartották, ez a kenyér áldást hoz a házra, ha megőrzik. Ám ha odaadják, a koldus imádkozik majd a háziak boldogulásáért. Angliában igen elterjedt a forró húsvéti kalács - hot cross buns - szokása. Manapság az Egyesült Államokban is találkozhatunk a kis kereszttel díszített süteménnyel. A forró húsvéti kalácsot leginkább utcai árusoktól veszik. A nagypénteken sötét, díszeitől megfosztott templomokat nagyszombat reggelére virágokkal és zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap hagyományosan a másik őselem, a tűz ünnepe. A keresztény vallás Krisztust a kiváló, majd újra fellobbanó tűzzel is azonosítja, bár a kultusz feltehetően a kereszténység előtti időkből való. Már a germánok is gyújtottak őseiknek tavaszi tüzeket, s e tüzeknek démonűző szerepet tulajdonítottak. Este a templomban az új tüzet ünneplik, amelyet csiholással élesztenek, s a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg. Sok helyen szokás nagyszombaton új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot, kesztyűt. A feltámadás napja Húsvétvasárnap. Ez a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Sok országban szokás a napfelkeltét ezen a napon egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem is kapcsolódik. Egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának a bizonyítéka, a másik szerint, aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval. Hollandiában, Németországban, Svédország déli részén este tüzeket gyújtottak, s ezen a lányok és a fiúk átugráltak. A húsvéti tojás ajándékozása sok országban ezen a napon történik, míg nálunk a hétfői locsolás kelléke. A hagyományos húsvéti sonkát már nagyszombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Húsvét vasárnapján más hagyományos ételek elfogyasztására kerül sor. A sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány, amely azonban egyre inkább kiszorul napjaink ünnepi étrendjéből. Húsvét másnapján német területeken, nálunk pedig Kecskemét környékén szokás volt az Emmausz-járás. Az emberek annak emlékére, hogy Jézus a tanitványokkal az Emmauszba vezető úton találkozott, kimentek a város határában álló kápolnához, és vidám mulatozást csaptak. Ez a nap egyébként Európa-szerte a játék, és a vidámság napja. Magyarország egyes vidékein húsvét hétfőjét vízbevető hétfőnek is nevezik. Ennek oka a legismertebb húsvéti népszokás, a locsolás. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz,s egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s ott megfürdették őket. A húsvéti locsolás egy ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. Az eredeti, a víz tisztító erejével és a termékenységgel kapcsolatos jelentést a kereszténység a keresztelést rítusához kapcsolta. A korai kereszténység idején a húsvét volt a keresztelés ideje is. A locsolkodás mondai magyarázatai a feltámadás eseményeivel hozzák összefüggésbe. Eszerint a sírt őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, illetve így akarták elhallgattatni őket. Háromszék vidéken a falusi legények csapatosan jártak a falu utcáit, s dalolva köszöntöttek be a házakban: <DIV style="TEXT-ALIGN: center">Vízbevető hetfü nekünk is úgy tetszik: Látjuk az utcákon,egymást hogy öntözik. Öntünk gazdát,asszonyt,kedves leányával, Várunk piros tojást, de azt is párjával. Ha párjával adják,meg fogjuk köszönni, Ha párral nem adják, nem fogjuk elvinni. Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára, új életet öltött ismét föl magára. Én is e szent napon örömöt hirdetek, mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek! Már régen szokása minden kereszténynek:<IMG class=blogkep src="https://husvet.cafeblog.hu/files/ebasket.gif" align=right> örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek. Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat, és hozzá frissítem szép leánykájukat. Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom, öntözködni jöttem.Szóm nem is cifrázom. Fríssítő balzsamos víz is van kezembe, ez hozta húsvétot emlékezetembe. Engemet öntöző Apollónak hívnak, vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak. Kérem hát alássan e háznak az urát, engedje megönteni kedves leánykáját! </DIV> A kisebb gyerekek szülőkkel mentek locsolni. Eleinte, főleg a módosabbak, patikában vett rózsavízzel öntöztek, a szegényebbek illatos szappan feloldásával készítettek szagos vizet. Az inasok, a kisfiúk később azután már pénzt is kaptak. A locsolás sok helyütt vidám mulatozássá, este táncvigalommá alakult. Ez a húsvéti szokás századunkban egyre inkább elterjedt a városokban is, természetesen kissé szelídített formában. A férfiak, fiatalemberek és a kisfiúk is felkerekednek hétfő reggel, hogy végigjárják a rokonokat, ismerősöket. Kölnivízzel locsolnak. Az öntözést kísérő leggyakoribb locsolóversek mind újkeletűek, ezért egy régi népköltést mutatunk be, hátha bekerül a városi versek közé: <DIV style="TEXT-ALIGN: center"><IMG class=blogkep src="https://husvet.cafeblog.hu/files/Easter1w.gif" align=left>Ákombákom,berkenye; Szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, Visszük már a kalácsot. </DIV> A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás bemutatásával zárjuk. Ezen a napon a lányok komatálat küldtek egymásnak. A kosárból vagy tálból nem hiányozhatott a húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. A lányok örök barátságot kötöttek, ettől kezdve komának szólították (komálták) és magázták egymást, s ez egész életükben elkísérte őket. A komatálat köszöntő kíséretében adták át: <DIV style="TEXT-ALIGN: center">Komatálat hoztam, Meg is aranyoztam. Szűz hozta szűznek, Koma hozta komának, Ha nem tetszik komának, Hazaviszem azon az úton, amelyiken hoztam. (Baranya megye)</DIV> <IMG class=blogkep src="https://husvet.cafeblog.hu/files/flwrdiv.gif">rich