Húsvéti hagyományok

2009 március 20. | Szerző: Elkéstem |

Húsvéti hagyományok


Húsvét talán a legvidámabb ünnepünk. Bár hajlamosak vagyunk csupán a hús-vétre, tehát a hús újbóli magunkhoz vételére, a böjt végére gondolni, és elfelejteni mindazt, amiről ez az ünnep hagyományosan szól.

Nézzük, miért is olyan jelentős ünnep a húsvét!

A húsvét ünnepi előkészületei, a hagyomány szerint már hamvazószerdával megkezdődnek (ami idén március 1-jére esett), innentől kezdve 40 napig lemondunk az ételről – úgy, ahogy Jézus lemondott értünk életéről. Ez a fajta lemondás tulajdonképpen közösségvállalás, amely a vallásos embereknek alkalmat ad a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre. Ezáltal méltóképpen felkészülhetnek Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

A negyvennapos böjt utolsó hete, a nagyhét, virágvasárnappal kezdődik. A nagyhét napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez kapcsolódnak, illetve a népszokások ezeket elevenítik fel.
Virágvasárnap a bevonulás napja. Ekkor az emberek pálmaágakkal, vagy barkákkal mennek a templomba. Nagycsütörtök, az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosásának napja (ma ez a vendégszeretet jelképe). Nagypéntek, pedig Jézus keresztre-feszítésének napja, a gyászünnep. Nagyszombat azonban már a feltámadás jegyében zajlik. Elindulnak a körmenetek, a templomokban gyertyát gyújtanak és lezárul a böjt is.

Tulajdonképpen Nagyszombathoz tartoznak a jellegzetes ételek is, mint például a tojás, a bárány és a kalács. Húsvét vasárnap maga a feltámadás napja. Ekkor sokan megnézik a Napfelkeltét, majd a hagyomány szerint bárányt fogyasztanak. A bárányevés az “áldozati bárányságot”, azaz Jézus halálát szimbolizálja. Ezért is nevezik őt a mai napig Isten bárányának.

A húsvét tehát – kinek ezért, kinek azért – ünnep. Ekkor minden lakásban sonka, kalács, tojás és torma kerül az asztalra.